A szeretet, az elismerés, a törődés nem ugyanazt jelenti és nem ugyanúgy mutatkozik meg mindenki számára. Normális esetben a cél az, hogy olyan formában jussunk hozzá ezekhez, ahogy számunkra a legbefogadhatóbb és legegyértelműbb. Erre ébredt rá Gary Chapman amerikai párkapcsolati szakértő is, amikor megalkotta az öt szeretetnyelvről szóló elméletét. Mindennek különös jelentősége lehet az imposztorszindrómások számára, úgyhogy gondoltam, készítek egy kis összefoglalót a témában.
„A szeretetet ugyanúgy tanuljuk, mint az anyanyelvünket, és a szeretetközlés alapvetően ötféle kommunikációs csatornán keresztül történik. Mindannyian azon a nyelven fogadjuk be és fejezzük ki a szeretetet, amelyre neveltetésünk és személyes hajlamaink nyomán a legfogékonyabbá váltunk. Ezért fordul gyakran elő, hogy szeretetünk kifejezése nem ér célt, mert az üzenet küldője és befogadója nem értik meg egymást.” (A szeretet kommunikációja)
Általánosságban is igaz, hogy ha a tisztában vagyunk a saját szeretetnyelvünkkel, akkor nagyobb eséllyel tudjuk közvetíteni a külvilág felé is, hogyan „vesszük az adást” és mi az, amivel nem tudunk mit kezdeni. (Itt találtok hozzá tesztet.) Az imposztorszindrómások számára nem evidencia a kapott szeretet, elismerés vagy törődés, mert alapbeállítódásuk az, hogy nem érdemlik meg ezeket, ezért nagyon érzékenyek ezekre a megnyilvánulásokra. Számukra a megfelelő visszajelzés, a kívülről érkező értékelés rendkívüli fontosságú, ezért a szeretet kommunikációja is jóval komplexebben zajlik náluk és a hatása is jóval mélyebb és tartósabb.
Először is esetükben fontos odafigyelni az arányokra. Az imposztoros számára ugyanis nem természetes, hogy csak úgy, önzetlenségből figyelmet, szeretetet KAP, hiszen tapasztalatai szerint ez neki alapból NEM JÁR, ezért többnyire viszonosságban gondolkodik. Ha túl nagy gesztus érkezik a másik oldalról, akkor bepánikol, mert úgy érzi, hogy nem érdemelte ki és nem is fogja tudni megszolgálni. Az ilyesmi különösen veszélyes, ha az imposztoros érzékeny a függetlenségére, mert a túlzó gesztusok miatt könnyen lekötelezve érezheti magát.
Óvatosan kell bánni még a jelképes ajándékokkal, szívességekkel is, mert az imprók minden ilyesmit könyvelnek a fejükben, és a viszonosság miatt nagyon fontos számukra, hogy a mérleg egyensúlyban legyen. Szóval nem szerencsés, ha az öröm helyett az imposztoros nyomasztó kötelezettséget élne meg, és azon kezdene szorongani, hogyan fogja ellensúlyozni azt, amit kapott. Az imprókra amúgy is jellemző a túlhálálás, szóval ha kapnak valamit, akkor hajlamosak túlkompenzálni, hogy ne váljanak a másik „adósává”.
Az is vad helyzeteket eredményezhet, hogyha az imposztoros nem abban a „valutában” (szeretetnyelven) kapja az elismerést, ami nála érvényes. Az ugyanis nála csak a legritkább esetben ér el pozitív hatást. Mivel nem az adott szeretetnyelvet beszéli, csak „annyi jön át neki”, hogy a másik fél valamilyen érdekből igyekezett a kedvében járni. Ebből azonban ő semmi jót nem lát, csak azt, hogy ez neki valami feladatot fog jelenteni, egy újabb helyzetet, amiben elvárásoknak kell megfelelnie, amiben nyilván el fog bukni, mert azt sem érti, miért és mivel érdemelte ki, amit kapott.
Hogy mi zajlik ilyenkor egy impró fejében, azt az alábbi ábrával igyekszem szemléltetni. Az egyszerűség kedvéért a szeretetnyelvek közül az ajándékot választottam, mert az érint talán a legtöbbeket.
De lássuk, hogy a szeretetnyelvek egyes típusainál milyen konkrét nehézségek léphetnek fel az imposztorszindrómások esetében.
Elismerő szavak
Az imposztorost nagyon nehéz úgy szavakkal elismerni, hogy az valóban jól találjon be nála. Az egyszerű, sima dicséret általában pont az ellenkező hatást váltja ki, és az illető azt érzi, hogy lefitymálták őt vagy a teljesítményét. A túlzott hozsannázás megint csak nem szerencsés, mert annyira távol van az önképétől, hogy hazugságnak könyveli el magában az elhangzottakat.
Akkor érzi úgy, hogy a dicséret valós, ha egyértelműen meggyőződik arról, hogy másik valós információk alapján, őszinte, higgadt véleményt mond mindenféle túlzás és udvariaskodás nélkül. Fontos, hogy a dicséret természetes és magától értetődő legyen, nem „kikényszerített” (pl. egy társadalmi szokás miatt). Az egész akkor éri el a legjobb hatást, ha valós érvekre épülő, pici indoklással, kontextusba helyezve kapja meg az érintett az elismerő szavakat.
Ajándék
Az ajándék mint a szeretet, a megbecsülés jele, igen különös helyet képvisel a szeretetnyelvek között az imposztorszindrómások világában. Ez lényegében az elismerés tárgyiasult megnyilvánulása, ezért ha ez az imposztoros szeretetnyelve, akkor számára az ajándék igencsak beszédes: mindent elmond arról, hogy a másik hogyan vélekedik róla.
Általában pontosan tudja, milyen értéke van a kapott tárgynak – akár átvitt, akár valós értelemben. Tudja, milyen ráfordítást jelentett az illetőnek a beszerzése, akár pénzben, akár időben és energiában. Képben van arról is, mennyire személyre szabott az ajándék, pl. az ajándékozottól valamikor hallott információk, vagy a konkrét egyediség miatt. Nagyon sokat jelent számára, ha az ajándékozó valóban odafigyelt rá a holmi kiválasztásakor, és nem csak egy kipipálandó sor volt a teendői listáján. Az is számít, hogy az ajándék maga jelent-e valamilyen feladatot az imprós számára a jövőben, mert akkor az neki nem kellemes meglepetés, hanem valamiféle teljesítményt igénylő elvárás lesz, ami szorongást válthat ki.
Ha az ajándék jellegtelen, átlagos vagy totális mellélövés, akkor nagyon igyekszik a csalódását leplezni, de az egészért magát hibáztatja, hiszen szerinte „nem a másik dolga” őt annyira ismerni, hogy megfelelő ajándékkal tudjon neki kedveskedni.
Minőségi idő
Az imposztorosoknál másképp működik kicsit a minőségi idő is. Ha az imposztorosnak ez a szeretetnyelve, akkor nagyon érzékeny arra, ki, mikor, mennyi időt tölt vele. Nagyon stresszeli őket a rájuk irányuló figyelem, akkor is, ha megkapják, és akkor is, ha nem.
A lényeg, hogy valóban azt érezze, a másik TÉNYLEG AKAR együtt lenni vele, és hajlandó erre kellő időt szánni. Tudja, hogy a másik milyen „áldozatot” hoz ezért (például mennyi szervezést idényel, hogy együtt tudjanak lenni). Általában rossz érzéssel tölti el, ha csak összefutnak vele, ha csak „le akarják tudni” a vele való együttlétet, mert ez azt üzeni, hogy ő igazából nem fontos a másiknak, és az egész találka csak udvariaskodás. Azért is fontos náluk a kellő mennyiségű idő, mert nehezen oldódnak, és szükségük van egy kis „társalgási bemelegítésre”, mielőtt képesek a lényeges dolgokról, és főleg saját magukról kommunikálni.
És persze itt is fontos a mérték, mert ha hirtelen túl sok figyelmet kapnak, akkor attól totál ki tudnak borulni és azonnal akut fázisba kerülnek. Ezért például sokszor valóságos sokkot kapnak a harsány meglepetésbuliktól, mert azt érzik, nem érdemlik meg, és nem is tudnak mit kezdeni a rájuk áramló kedvességcunamival.
Szívességek
Ember legyen a talpán, aki egy imposztorszindrómás életét akarja megkönnyíteni… Az imposztorosnak ugyanis iszonyú nehéz segítséget vagy szívességet kérnie és elfogadnia. Még akkor is, ha ez a szeretetnyelve.
Ezért az engedélye, hozzájárulása nélküli szívességekkel iszonyatosan mellé lehet lőni, mert minden ilyesmi fokozhatja az imposztoros szorongását. Hiába jószándékú a másik, ha az a dolog eredménye, hogy az imposztoros még szerencsétlenebbnek, kiszolgáltatottabbnak és alkalmatlanabbnak érzi magát tőle.
Ha eljut odáig, hogy képes kérni/elfogadni a segítséget, akkor viszont nagyon fontos, hogy az egész finoman, diszkréten, magától értetődő természetességgel menjen végbe, és tényleg az illetőről szóljon, ne arról, aki a szívességet adja. Szóval ne legyen semmi csinnadratta, és ne érezze azt sem, hogy örök hálára van kötelezve, mert ezzel nagyon sokat lehet ártani az imprós lelkének. És annak is, hogy merjen-e valaha még segítséget elfogadni.
Testi érintés
A kölcsönös engedélyen alapuló érintés még akkor is nagy jelentőségű az imposztorosok számára, ha történetesen nem ez a szeretetnyelvük. Mivel borzasztóan sokat szoronganak, valós támogatást jelenthet nekik egy számukra kedves ember fizikai jelenléte és elérhetősége.
Az imposztorszindrómás sokkal jobban tudja leküzdeni a rossz érzéseit, ha a közelében tud valakit, aki számára fontos. Mivel nagyon nehezen osztják meg nyomasztó érzéseiket, ezért kifejezetten sokat számít, ha valaki konkrétan, fizikailag is érezteti velük, hogy mellettük áll és lehet rá számítani. Ez kicsit olyan, mint egy demonstráció – tényleges kiállás a másik mellett. A jelentősége fokozza, hogy ez nem elvi dolog, hanem tényszerű, azonnali bizonyíték az imposztoros számára, hogy nincs egyedül, ott van vele valaki, aki ha talán nem is érti őt, de együtt érez vele.
Ez olyannyira így van, hogy néha az imposztorosnak nincs is szüksége másra, mint hogy együtt legyen valakivel, akit megérinthet. Egy kellő pillanatban érkező ölelés képes azonnal enyhíteni az akut fázist és oldani a feszültséget.
Ha szeretnél többet tudni a témáról, ajánlom szeretettel figyelmedbe az imposztoros könyvet.
Ha friss infókat szeretnél a témában, akkor csatlakozz hozzánk az Instán.