Szia!

MKM Szél Felícia vagyok, de sokan csak úgy ismernek: „a Cili”.

Itt kéne jönnie mindenféle hasznos információnak, amit én szoktam sokszor másokat segítve megfogalmazni, de bevallom, saját magamba beletört a bicskám. Ezért elővettem azokat a kérdéseket, amiket kedves vállalkozótársaim tettek fel nekem még régebben – végre meg is válaszoltam őket.

Halász Dóri (ML Akadémia) kérdése:

Mit ad neked az írás? Miért írsz? Miért ezt csinálod? Miért nem pl. pék vagy? 😁 

 

Na, hát ez igen jó kérdés, mert igazából egyáltalán nem vagyok a szavak embere. Sokkal jobban szeretem, ha más viszi a szót, és én lehetek csak úgy szépen, csöndben.

Tizenéves koromban szokásom volt magamat kiírni, de ebben semmi tudatosság nem volt, csak leírtam, ami épp foglalkoztatott. Rengeteg ilyen gondolathalmazom volt sok füzetben elkönyvelve, de sajnos már elnyelte őket a sorozatos költözés.

Úgy „igazán” írni főiskolásként kezdtem, amikor ez feladat volt a kommunikáció szakon újságírás tárgyból. És hát ott benyelt ez az egész. Nem gondoltam soha, hogy különösebben jól írnék, de úgy éreztem, az írásban önmagam lehetek, még akkor is, ha számtalan szabálynak kell közben megfelelni.

És mivel az írás mindig örömöt adott, kihívást jelentett, sikereket értem el vele és mindig kaptam általa munkát, így „szervesültünk”, az írás és én, és ma már nem tudom elképzelni, hogy egyetlen napom is írás nélkül teljen el. Az, hogy írok, az identitásom részévé vált. Szerencsére mindig van mit tanulni, fejlődni ezen a téren.

És persze ki tudja, talán péknek sem lennék olyan rossz. Végülis egy időben sütögettem hajnalban a péksüteményeket a kisboltomban.

 

MKM Szél Felícia Cili

Nagy Jennifer (Leden) kérdése:

Hogy csinálod, hogy mások bőrébe bújsz és ennyire átszellemülsz? Ebben fejlesztetted magad vagy mindig is ilyen voltál?

Hú, hát ez elég komplex dolog, és természetesen nem is működik ugyanolyan sikerrel minden esetben. Sokkal könnyebb, ha hagyják, hogy közel menjek, amihez persze nagy bizalom szükséges. Ez csak részben tudatos folyamat és mindenkinél egyedi, hogyan tudok hozzá, felé, belé kapcsolatot találni.

Régóta tudom, hogy könnyen empatizálok másokkal, ennek a képességnek a gyökere visszanyúlik egészen gyermekkoromba. Tudatosan azonban csak az utóbbi pár évben fejlesztem magam ezen a téren, főleg miután megtapasztaltam és megértettem, hogy az empátiának is megvannak a maga árnyoldalai.

Szentesi Eszter (Bármitartó) kérdése

Bármiről tudsz írni?

Nem. Vagyis… igen, de van, amiről nagyon időigényes hitelesen írni (sok kutatást igényelne), és van, amiről meg egyszerűen nem szeretnék.

Szőcs Enikő (Enico treasures) kérdése

Mi az, amit és amiről soha nem fogsz írni?

Nem szeretek végletes döntéseket hozni, nem zárok ki témákat. Hiszen például nem vállalok „alkoholos” ügyfeleket, de az egyik legolvasottabb cikkem pont az alkoholról szólt.

Decanter sócikk Felicia

Lupui Iza kérdése

Mi volt a legemlékezetesebb szöveg, amit írtál?

Amiken nagyon szerettem dolgozni, azok az írókkal készített interjúk a Líra Könyvklub magazinba, a Decanter magazinos írásaim, és a Kincs, ami van című kulturális imázskiadvány.

De amire leginkább büszke vagyok, az természetesen a könyvem. Egyszerűen még mindig hihetetlen, hogy írtam egy könyvet. Remélem, fogok még többet is.

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com