imPRO

Imposztor szindrómások közössége

 

Az imposztor szindróma egy pszichológiai jelenség, egy igen sajátos és tartós lelkiállapot, amelyben az illető kétségbe vonja saját képességeit, tehetségét vagy teljesítményét, és folyamatosan retteg a kudarctól, de attól is, hogy mások ráébrednek, ő igazából csak egy csaló.

Kompetenciája külső bizonyítékai ellenére meg vannak győződve arról, hogy nem érdemli meg sem a sikert, sem bármit, amit elért. A komoly elismerés és a kritika fokozza a szorongásukat, ahogy a  visszajelzés hiánya is.

Az imposztor szindróma véleményem, tapasztalatom és személyes megélésem szerint nem átmeneti állapot, az illető mindennapjaiban is jelen van, és akár évtizedeken át is fennáll.

Hasznos tesztek, kérdőívek

A közösség

  • …Ha egyedül érzed magad, és úgy véled, mindenki félreért, és emiatt (is) félsz beszélni arról, ami benned zajlik…
  • Ha szeretnél sorstársakat megismerni…
  • Ha szeretnél egy biztonságos, diszkrét és megbízható közösségbe tartozni, ahol mindenki hard core imposztor…

 

  • Ha a velem együttműködő szakemberek közül valaki kifejezetten ajánlotta neked ezt a csoportot…
  • Ha a Clance-teszten legalább 70 pontot elértél igazoltan…
  • Ha kitöltötted az Impró-kérdőívemet, ami nem azonos a fenti Önbecsülés-kérdőívvel, és amit itt kérhetsz, máshonnan nem éred el: felicia@feliciamegirja.hu

 

…akkor örömmel látunk a közösségben, hogy többé ne érezd egyedül magad. Itt együtt nevetünk, sírunk, sokat beszélgetünk, önfejlesztünk, helyzetet elemzünk – de ami a legfontosabb: megértünk téged.

“Köszönöm, hogy itt lehetek! Érdekes szembenézni magammal. Rájöttem, eddig fogalmam sem volt, mi van velem. Cili Ernője tudatosította bennem. Csak évek óta érzem, hogy valami “nem ok”. Szóval jó, hogy van ez a csoport.”

Az én túlélési stratégiám, hogy nem láthatják milyen gyenge vagyok, akkor is felállok és megyek tovább ha belül teljesen szét vagyok esve. Erre jön ez a kis mitugrálsz és sugdos, hogy úgy is kiderül, hogy semmi vagy.”

“Az első diplomám átadásakor értem tetten ezt az érzést először úgy, hogy ez nem normális. Kihívtak és szép fehér kesztyűben kezet kellett fogni a dékánnal. Én meg arra gondoltam, hogy mindjárt valaki feláll és hangosan azt mondja, hogy nem érdemlem meg.”

“Ja, hogy ezt így hívják? És én biztos használhatom ezt a komoly, széphangzású szakkifejezést a nyekergéseim okának megnevezésére? És különben meg: oké, hazataláltam, úgy tűnik vannak társaim ezen az úton.”

Az imPRO könyv

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com