A fenti mondatot Jeckel Eszter jelentette ki, méghozzá annak a jelenségnek a következményeként, ami ezt a cikket is ihlette: a coach szakma divatossá válása és felhígulása miatt. Vele és három másik szakemberrel beszélgettem arról, hogyan lehetne a coachok megítélésén és (el)ismertségén változtatni.
Egyre több a coach, azaz az olyan szakember, aki speciális módszerrel segíti át az ügyfeleit egy-egy nehezebb élethelyzeten, döntési fázison, elakadáson. Nem tanácsadók, nem pszichológusok, nem mentorok, hanem támogatók – vagy ahogy Váróczi Aranka hívja őket: kísérők.
Ez igen nemesen és egyszerűen hangzik, de pont ebben van a csavar. Mivel a szakma jogi háttere nem tisztázott, lényegében bárki nevezheti magát coachnak, ha elvégzett valamilyen – akármilyen – ilyen irányú képzést.
– Manapság számos coach képzés ontja ki magából a „végzett szakembereket” – erősíti meg Aranka. – Sokan vagyunk és sokfélék. A coaching módszerei és alapjai viszont nem annyira változatosak, annak ellenére, hogy látunk olykor elmosódott határvonalakat. Nekem is sokszor mondják, hogy „ma már mindenki coach”, pedig az igazság az, hogy sokszor még az sem az, akinek van róla papírja. Ez pedig valóban felhíguláshoz vezet.
– Rengeteg coachképzést lehet találni, amelyek alig rendelkeznek gyakorlati óraszámmal, holott a coaching alapja az önismeret és a rengeteg gyakorlás – magyarázza Ridira-Bócsi Rita. – Sajnos olyat is láttam már, hogy frissen végzett coach saját képzést indított. Így sokszor megkérdőjelezhető, hogy milyen elméleti, gyakorlati tudással kezdi meg valaki ezt a hivatást. Az is gond, hogy sok, tanácsadóként vagy mentorként tevékenykedő szakember is coachnak hívja magát, holott ezek ugyan hasonló, de mégis eltérő műfajok. Sajnos ez mind rontja a szakma megítélését.
Előny vagy hátrány, jó kérdés, de tény: a szakma jelenleg önszabályozó. A szakmai szervezetek azért, hogy minél transzparensebb legyen ez a terület, elindítottak egy minősítési rendszert. Ez várhatóan segíteni fogja mind az ügyfeleket, mind a coachokat a megfelelő szakemberek és képzések megtalálásában.
Aki hiteles, hozzáértő, elhivatott, eredményes szakember, és képes egyedi lenni, az hosszú távon is sikeres lesz coachként.
Coach? Kell az nekem?
De addig is, amíg a szakma utoléri önmagát, nem árt tisztában lenni azzal, mikor is érdemes coachhoz fordulni. A megkérdezett szakemberek szerint akkor, amikor viszonylag gyorsan kell döntésre jutni vagy megoldásokat találni egy konkrét helyzetben. Ha gyors és hatékony segítségre van szükségünk, és ha nem a miértekre keressük a választ, hanem a hogyanokra.
– Amikor már jónéhány éjszakán át hánykolódunk, mert nem jutunk dűlőre, hogyan döntsünk valamiben, akkor jól jöhet egy coach – hoz elő a konkrétabb példát Eszter. – Ha bátortalannak érezzük magunkat egy lépés megtételére, akkor egy coach segít utánajárni, miért nem merünk kilépni egy kapcsolatból, vagy miért nem tudunk, akarunk, merünk például munkahelyet váltani.
Fontos tudni, hogy a coach nem terapeuta, nem feladata múltbeli sérelmek feltárása, megoldása. A coaching egy kifejezetten célirányos és megoldásközpontú módszer, amelyben a figyelem a jövőre irányul és arra, hogy a kitűzött cél milyen módon érhető el. Az irányokat és a megoldásokat maga az ügyfél határozza meg és ő is mondja ki. A coach a szakértelmével biztonságos teret és kellő időt biztosít mindezek kibontakozására, miközben együtt haladnak az úton.
– Persze előfordul, hogy az ügyfél nagyon szeretne megoldást találni az adott élethelyzetére és a jövőre koncentrálni, előrelépni, de amikor egy lépést tesz előre, utána rögtön kettőt tesz hátra – teszi hozzá a fentiekhez Aranka. – Ilyenkor a coach felelőssége felismerni, hogy esetleg a múltban mélyen gyökerező, feldolgozatlan sérülések vagy berögzült viselkedésminták akadályozzák az előrelépést. Szakmai határainkat ismerve és vállalva bátran és őszintén elmondhatjuk meglátásainkat az ügyfélnek és ajánlhatunk számára megfelelő szakembert, aki segíteni tud neki.
Van egy mondás, hogy az a jó coach, aki nem hagy lábnyomot az ügyfele életében, azaz úgy tűnik, mintha nélküle is megoldódott volna a helyzet. Én ebben hiszek.
Kérem, ilyet rendes coach nem tesz!
Ha az ember eldöntötte, hogy egy coach támogatását kéri, már a szakemberen múlik, pontosan hogyan segíti hozzá az ügyfelét a megoldáshoz. Ugyanakkor a szakmának vannak bizonyos szabályai, amelyeket egy igazi coach sosem szeg meg. Például nem vájkálnak a múltban, nem adják tovább a történeteket, és nem mondják meg, mi a konkrét teendő.
– Leginkább az nem történhet meg, hogy megmondjuk az ügyfélnek, mit csináljon. Hogy szerintünk mi lenne jó neki. Hogy a mi tapasztalataink és érzéseink, benyomásaink alapján tanácsot adjunk, vagy megmondjuk a tuti receptet. Nincs ilyen – magyarázza Aranka. – Az ő élete, az ő megélései, az ő érzései, az ő útja az Övé. Nem pedig a miénk. Bár gyakran kérnek tanácsot coaching beszélgetésen, azt gondolom, ezt mindannyiszor tisztáznunk kell, hogy a coaching nem tanácsadás.
– Az ügyfél rendelkezik azzal a tudással és erőforrással, ami a helyzete megoldásához szükséges. Az én dolgom, hogy ezeket az erőforrásokat a felszínre hozzuk, de helyette nem tudok dolgozni – hangsúlyozza Eszter is. – Az sem történhet meg, hogy nyújtjuk a coaching ülést, illetve azok sorát, mint a rétestésztát, hiszen ez nem terápia, hanem egy megoldásra törekvő módszer.
Többnyire az ügyfél választja ki a coachát, de aztán több tényezőn – például a témán vagy a résztvevők közötti „kémián” – múlik, elindulhat-e valóban a közös munka.
– A közeli hozzátartozókat nem mindig jó ötlet coacholni, ezért érdemes ezt egy kis fenntartással kezelni, persze egy próbát megérhet – jegyzi meg Marci. – Többnyire már az első beszélgetésen kiderül, hogy tudunk-e segíteni a hozzánk fordulónak, és hogy tudunk-e együtt dolgozni.
Fortélyos félelem fogságában
Ez persze mind jól hangzik, de a coachok minden jószándéka és szakértelme sem segít, ha nem éreznek irántuk bizalmat a lehetséges ügyfelek. A szakmáról még mindig elég keveset tudni, ráadásul igen sok téves elképzelés él róluk a köztudatban. Ezzel a sajátos helyzettel még a legjobb coachok is küzdenek.
– Valóban kevés az információ, ami miatt az emberek nem igazán tudják, mire számíthatnak – mondja Marci. – Ezért is igyekszem minél többet kommunikálni magamról, a szolgáltatásomról, és hogy kinek, miért lehet ez hasznos. Indítok például egy külön cikksorozatot a honlapomon, ahol példákon keresztül mutatom be, hogy a „mentális átkapcsolás” mennyi mindent hozhat be az életünkbe.
Rita arról számol be, hogy sokan félnek attól, hogy egyáltalán megbízhatnak-e a coachban, nem fogja-e továbbadni, ami az ülésen elhangzik. Sokan tartanak attól is, hogy maga a coach mit fog gondolni az ügyfeléről, nem fogja-e cikinek tartani a témáját.
– Amit coachként tehetek, az a megerősítés, a megtartás és az együttérzés kifejezése, így biztonságban tudhatja magát az ügyfél.
A bizalom akkor tud kialakulni, ha megteremtődik a biztonság, amelynek alapját az együttműködési keretek meghatározása adja. A coach etikai normák mentén és titoktartasi kötelezettség mellett dolgozik, ezért ami egy coaching ülés során elhangzik, az szigorúan a résztvevők között marad.
Eszter tapasztalata szerint az emberek egy része azt gondolja a coachról, hogy turkálni fog a fejükben, mert a coach valami „pszichoizé”. Gyakran attól is tartanak, hogy majd jól megmondja nekik, hogy mit csináljanak. És ez még nem minden.
– Volt olyan ügyfelem, aki amiatt aggódott, hogy valami ezoterikus hablaty lesz az egész coaching folyamat, mert sajnos megszaporodtak az ezo coachok. Hogy mit teszek? Edukálok: folyamatosan tanítom az embereket arra, hogy mi a coaching és mi nem az. Én a taxis példát szeretem a coachingra. Én vagyok a taxisofőr, de én nem tudom megmondani az ügyfélnek, hogy hova menjen, mert ez a tudás nála van. Én csak segítek eljutni oda, ha megmondta az úticélt.
– Kétirányú félelem van, úgy látom – egészíti ki az elhangzottakat Aranka. – Egyik irány attól fél, hogy a coachok „kóklerek”, és hogy a coaching csak egy újabb pénzlehúzás lesz a semmiért. A másik irány pedig attól tart, hogy a cochok valami újabb „szaktekintélyek”, akik „kitudjamilyenrejtélyes” dolgokat művelnek.
Nagy a felelősségünk nekünk, coachoknak, hogy egyértelműen és tisztán, hitelesen képviseljük önmagunkat és a szakmát is. Hogy bátran és büszkén vállaljuk coachságunkat, és emellett folyamatosan tanuljunk, fejlődjünk egyéni és szakmai szinten is. Hogy közel vigyük az emberekhez a coaching lényegét, a jövőcentrikus és megoldásfókuszú megközelítést, hogy az ne egy rejtély legyen, hanem sokak életének, mindennapjainak szerves része. Mi, coachok pedig ne valami fura, elérhetetlen és megközelíthetetlen „szaktekintélyek” legyünk, hanem csupán önmagunk, emberek. Ezeken dolgozom folyton magam is, emberként és útitárs-coachként egyaránt.
Így válassz magadnak coachot!
- Nézd meg, rendelkezik-e minőséget biztosító akkreditációval (ilyenek pl. a nemzetközi szervezetek, mint pl. ICF, EMCC minősítési szintjei).
- Ellenőrizd, hogy tagja-e például a Magyarországi Coach-Szervezetek Szövetségének: http://www.coachszovetseg.hu/
- Nézz utána, milyen iskolákban és mennyit tanult, hol végzett, milyen tapasztalata van.
- Olvasd el, milyen referenciákkal rendelkezik, ha ismerősök is ajánlják, kérdezd meg őket a tapasztalataikról.
- Keresd fel a honlapját, a Facebook-oldalát, ahol meg lehet ismerni őt és a szolgáltatását. Sokat segítenek a videók, blogcikkek, amik személyesebbé teszik a bemutatkozást. Ebből már nagyjából le lehet szűrni, az illetővel tudsz-e egy hullámhosszon rezegni – hiszen ez a közös munka alapfeltétele.
- Derítsd ki, mi a „szakterülete”: life vagy business vonal, és hogy azon belül van-e bármilyen specializálódása.
- A coach a saját személyiségével dolgozik, azaz nem tud más lenni, mint amilyen. Ilyen módon tehát működnie kell a „kémiának” ügyfél és coach között. Érezned kell, hogy megbízhatsz benne.
- Az igazi coach „veled megy az utadon”: nem visz el magával valamerre, és nem is mondja meg, hogy merre menj, nem diktál megoldásokat, hanem támogat, teret, időt és biztoságos közeget teremt számodra a fejlődéshez és szükséges válaszok megtalálásához.