Mióta tudom, hogy introvertált vagyok, sokkal könnyebb az életem, mert tudatosabban és kreatívabban keresem a normális működésemhez szükséges egyedüllétre a lehetőséget. Sokat segített ebben az is, amikor végre home office-ban dolgozó vállalkozó lettem. De vajon hogyan küzdenek meg az intró-lét sajátosságaival mások? Erről kérdeztem négy csodás vállalkozónőt, akiről kevesen gondolnák, hogy hozzám hasonlóan imádnak egymagukban lenni.
Kicsit úgy tűnhet, introvertáltnak lenni ma trendi dolog, de kérdezz csak meg erről egy érintettet, tuti, hogy nem divatból olyan, amilyen. Intrónak lenni ugyanis minden, csak nem menőség vagy kiváltság. Akármelyik típusába is tartozik az ember (itt tesztelheted magad), szinte minden egyes nap meg kell küzdenie azért, hogy a másokkal való interakció ne merítse le teljesen. És ilyenkor nem szimpla elfáradásról van szó, hanem olyan rendkívül enervált állapotról, ami hamar pánikszerű reakciókat válthat ki, hosszú távon pedig pszichoszomatikus betegségekhez vezethet.
Az infokommunikáció korát (is) éljük, és bizony ez nem kedvez a magányra vágyóknak. A teljes elvonulás luxusát kevesen engedhetik meg maguknak. Munkavállalóként introvertáltnak lenni pedig szinte egyet jelent a napi leamortizálódással, hiszen az ember nem teheti meg, hogy csak akkor és úgy kommunikáljon a többiekkel, ahogy „kedve” tartja. Persze vállalkozóként sem menekülhetünk meg ez elől teljesen, de így jobban tudjuk szabályozni a kommunikációs áradatot.
– Az introvertáltság egyik nagy előnye az, hogy remekül megvagyok egyedül akár napokig, hetekig is – jelenti ki határozottan Fodor Nóra. – Nem okoz gondot, hogy nincs kivel beszélgetnem. A hátránya viszont az, hogy még egy telefonhívás is komoly kihívás számomra. A vonal másik végén egy kedves, segítőkész hangot hall a vásárló, de közben hatalmas csatákat vívok saját magammal.
– Nem szeretek telefonálni. Egyáltalán nem. Nagyon nem – helyesel Somogyi Szilvia, a Marketingangyal. – Felhívni sem szeretek senkit, de az még rosszabb, amikor egész nap tudom, hogy valaki keresni fog, és várom a csörgést. Erre azt próbálom alkalmazni, hogy amikor telefonos egyeztetést kérnek tőlem, akkor megadok egy 1 órás időintervallumot, amikor tudom, hogy biztosan nyugodtan tudok beszélni, és akkor várom a hívást. Amúgy ha tehetem, inkább írásban kommunikálok. Számomra ez sokkal könnyebben megy, és felszabadító, hogy én szabhatom meg, mikor szakítom meg a munkát, és mikor vagyok nyitott az egyeztetésekre egy nehezebb napon.
Csendben tervezni és tenni, tenni, tenni
Az introvertáltaknak azonban nemcsak a rendszeres és kiszámítható egyedüllét fontos, hanem az is, hogy érezzék: a munkájuknak van értelme. Őket kifejezetten irritálja, ha haszontalan, értéktelen tevékenységekkel kell tölteni az idejüket. Sosem csak a fizetésért dolgoznak: szeretik a jó ügyeket, a hasznos küldetéseket, és hogyha valami magukon túlmutatót szolgálhatnak.
Nagyon fontos, hogy a vállalkozásunk segítségével értéket tudunk kínálni az embereknek. Így van egyfajta belső elhivatottság, küldetéstudat is bennem – mondja egyetértve Ladányi Beáta. – Volt egy saját utam, ahol nagy fejlődésen és tapasztalásokon mentem át és a megszerzett tudásommal most másoknak segítek. Ez hatalmas erőt nyújt nekem abban, hogy folyamatosan feszegetve a határaimat tegyek meg olyan cselekvéseket, amiket introvertáltként korábban nem tettem volna meg, és haladjak előre.
Szerintem az introvertáltakat az ég is vállalkozónak teremtette. Őket ugyanis nem kell folyton ellenőrizgetni, ostorral hajtani, önállóan is remekül elvégzik a kiszabott munkát – sőt: ha kellő szabadságban dolgozhatnak, akkor szinte szárnyakat kapnak. Nem kapkodnak, igyekeznek részleteiben is megérteni az elvégzendő feladatot.
Erősen biztonsági játékos vagyok. Nem hozok hirtelen döntéseket – erősíti meg Mitter Szilvia. – Alaposan megrágom a dolgot, mielőtt döntök. Ez mások szemében sokszor halogatásnak tűnik, de mentett már meg rossz döntésektől a „bizonytalanságom”. Lehet, hogy néha túl is gondolom a dolgokat és lehet, hogy így lemaradok jó lehetőségekről. Az biztos, hogy nem vállalok felesleges kockázatot és ezt az üzleti partnereim is tudják.
Az introvertáltak ugyanakkor nem szeretik, ha valamiről csak szó van, de nem történik semmi. Különös belső világukból rengeteg ötletet képesek meríteni, ezért a többségük átlagon felüli kreativitással rendelkezik.
– Sok introvertált jellemző tulajdonsága a magányosság érzésének hajlama mellett az empátia, egyfajta érzékenység a környezetükre – magyarázza Ladányi Beáta. – Ez az empatikus készség hatalmas előnyt tud jelenteni a munkám során. Csakúgy, mint az introvertáltakra jellemző remek megfigyelőképesség, a másikra való odafigyelés és a figyelmes hallgatási készség is. Hiszen az aktív hallgatás is a fontos kommunikációs készségek közé tartozik, ami segít a másikhoz kapcsolódni. Így belegondolva, azt hiszem mégiscsak előny az introvertáltság.
Megmutatkozni, de el is rejtőzni
Azért a vállalkozói lét adta szabadság sem fenékig tejfel az introvertáltaknak, hiszen bármennyire is szeretnünk elrejtőzni a csigaházunkban, ezt vállalkozóként sem tehetjük meg. A körülményeket azonban megválogathatjuk. Ennek számunkra legmegfelelőbb technikáját, módját azonban mind magunknak kell kitapasztalnunk.
Eleve egy érdekes dolog az, hogyan lehet valaki introvertált és marketinges is – mondja Somogyi Szilvia. – Nekem eddig úgy tűnik, sikerült ezt áthidalnom. Erről úgy gondolkodom, hogy az együttműködéseimben nem rajtam vagy a munkámon van a hangsúly. Nem nekem kell látszanom, fontosnak lennem, hanem az ügyfelemnek és az ő eredményeinek. Nem fogom magam harsányan reklámozni, beszéljen a munkám helyettem. Ez működik.
– Régebben nehézségként éltem meg pár dolgot, most már inkább leküzdendő kihívásként tekintek ezekre, ilyen például ha szerepelni kell –teszi hozzá Ladányi Beáta. – Vállalkozóként sokkan jobban meg kell mutatni magunkat, betekintési jogot adni a leendő ügyfeleinknek, hogy tudják, kivel is fognak kapcsolódni és együtt dolgozni. Ez kell a bizalom kiépüléséhez.
Lassan, óvatosan közeledni
A legnehezebb pont a vállalkozólétben mindannyiunk számára a kapcsolatépítés, különösen akkor, ha kisebb tömegben, nagy zajban kell idegenekkel kapcsolatot teremteni például egy konferencián vagy szakkiállításon.
– Bár egyértelműen hátránynak mondható, hogy nem vagyok az a típus, aki könnyen épít kapcsolatokat, eddig nem éreztem ennek a negatív hatásait, mert igyekszem olyan kis közösségekbe járni, ahol már több az ismerős, mint az ismeretlen – osztja meg tapasztalait Somogyi Szilvia. – Ott könnyebben oldódom fel, könnyebben építek kapcsolatokat, és azon kevés rendezvények egyike egy ilyen találkozó, ami inkább feltölt. Egy 1000+fős konferencia engem inkább lemerít. Zavar a tömeg, a helyhiány, a zsongás, szerintem itt nagyon nehéz oldódni.
– Ha egy rendezvényen be kell mutatkozni idegeneknek, kiver a víz – jegyzi meg Mitter Szilvia is. – Először inkább csendes megfigyelő vagyok és ha „biztonságban” érzem magam, bekapcsolódok én is a beszélgetésbe. Az irányított networking nem nekem való. Mielőtt megkeresek egy új beszállítót vagy szolgáltatót, azt is stresszhelyzetként élem meg.
Mitter Szilvia ilyenkor inkább megfigyel és kivár. Ha valakivel írásban már felvette a kapcsolatot és volt néhány levél- vagy üzenetváltás, akkor a személyes találkozó már sokkal könnyebben megy neki. A „biztonságos terepen” képes megnyílni és akár kezdeményezővé is válni. Ezt a saját terepet Fodor Nóra például saját magának teremtette meg.
– Amikor megnyitottam a showroomot, a legelső bútor megvásárlásakor arra jöttem rá, hogy vehetek én bármilyen csilivili berendezést, a legfontosabb és legelső dolgom az, hogy én fejlődjek. Szerencsére jól haladok – meséli derűsen. – Bíztatom saját magam: nagy levegő, mosoly fel, és menni fog, Nóra! Ez mindig segít. A vásárlóim visszajelzései alapján egy hajszálnyira sem tűnik fel nekik, hogy bármilyen mértékben is intró lennék… Ez sokszor erőt ad.