Többször is volt szerencsém megfigyelni őt munka közben. Van nála egy váltás, amikor érezni, hogy bár jelen van, a gondolatai egészen máshol járnak – mondhatni „kétdimenzióssá” válnak. És amikor látom, hogy fejben fényképez, nem merem kérdezni. Pedig nagyon is izgalmas, hogyan örökíti meg az embereket a fotográfus, Nerpel Nikoletta.

 

Amikor először találkoztam vele, már akkor is mély benyomást tett rám. Nemes, méltóságteljes megjelenése miatt akár a kamera másik oldalán is állhatna mint modell. Niki magas, feltűnő jelenség, ugyanakkor kicsit zárkózott, visszafogott ember. Amilyen szűkszavú ő maga, annál beszédesebb a ruhatára, amely nemcsak arról árulkodik, hogy remek a stílusérzéke, hanem arról is, hogy vonzódik a képzőművészethez, a különleges, de mégis klasszikus látványelemekhez és az időtálló eleganciához. Ez utóbbi – ahogy többen is megállapították már – a képeire is jellemző.

Amikor először találkoztam vele, Pásztor Anita divattervező ruháit fotózta Pusztazámoron, az Öreg Tölgy Kastélyfogadó pompás parkjában. Korábbi szerkesztőségi és PR-os munkáim miatt igen sok fotóssal működtem már együtt, és mindig nagyon izgalmas megfigyelni, ahogy dolgoznak – így volt ez Niki esetében is.

Niki csendes és visszahúzódó teremtés, de ott a kastélyban áradt belőle a lelkesedés. Mindenkit megelőzve jóval a megbeszélt idő előtt érkezett meg, hogy be tudja járni az egész kastélyt és hogy a helyszín által is inspirálódjon. Egyszerre volt izgatott és elmélyült, ahogy gondosan felmérte a tereket és a ruhakölteményeket. Az egyik lila, fodros ruhát hosszabban simogatta, igazgatta, esküszöm, még a tekintete is fátyolossá vált, ahogy elképzelte, hogyan mutat majd a ruha a modellen.

Nagyon jó olyan emberekkel dolgozni, akik hozzám hasonlóan maximalisták. Remek érzés úgy alkotni, hogy vakon rábízhatom magam a többi szakemberre, a sminkesre, a fodrászra, a stylistra, és nekem csak a saját feladatommal kell törődnöm. Örömmunka ez, ahol nem egyedül vagyok, és nem csak rajtam múlik az eredmény, hanem valóban közös alkotótevékenység zajlik.”

Ugyanez a szenvedély és alaposság mutatkozott meg nála akkor is, amikor Ladányi Bea és Sift Karina fotózásán voltam vele – ezúttal a segítőként. Örültem, hogy nem volt ellenére, hogy én is ott „tébláboljak” körülöttük. Végül nemcsak ruhakisimító, hajtincsbeállító és nevetésgenerátor voltam, hanem beugró modell is: én lettem „az ügyfél”, akinek az Önbizalomba öltöztetve két mentora éppen tanácsot ad.

Öröm volt Nikit ismét munka közben látni. És ahogy már első alkalommal is, most is meglepett, hogy finom, vékony ujjaival milyen határozottan képes összeállítani a hatalmas vakulámpákat, vagy tologatni kanapékat, ha éppen arra van szükség. A több órás fotózás igazán otthonosan zajlott, amiért ezúton is köszönet a Studio Montázs tulajdonosának.

Niki az anya-lánya párossal hamar megtalálta a közös hangot, annak ellenére, hogy Bea és Karina váltig állította, hogy róluk aztán nehéz jó képet készíteni, pláne, ha együtt szerepelnek rajta. Nikinek ezt már az első sorozatnál sikerült többszörösen is megcáfolnia, ami egyértelműen hozzájárult a remek hangulathoz.

A következő alkalommal már magam is „rendes” modellje voltam – bár ez inkább egy nagy bohóckodás volt. A Brandbirds Brandship találkozóján ugyanis Niki vállalta, hogy a helyszínen – ami ezúttal a Montázs Art Cafe volt – flat lay fotókat készít a jelenlévő vállalkozók termékeit felhasználva. Mivel sokan szolgáltatók vagyunk, termék híján kitaláltuk, hogy összeállunk egy humán flat lay-ra. A dolog poénnak indult, de Niki valósággá tette. Bár közben – a maga szofisztikált módján – úgy nevetett ő is, hogy egy darabig úgy éreztem, ebből nem lesz semmi, csak móka és kacagás, mivel szó szerint kifeküdtünk ettől a helyzettől. De Niki egy pillanatig sem teketóriázott. Elrendezett minket, ahogy kell, és megkérte egyik társunkat, Annát, hogy tartsa meg a derekánál fogva, majd merészen fölénk dőlt, hogy elkészülhessen ez a nagyon is emberi termékfotó. Mi heten a földön fekve csak viháncoltunk, ahogy a megnyúlt karú tinédzserek szoktak, és mire felocsúdtunk, már kész is volt a kép.

Hát ilyen Nikivel fotózni. Hagy időt mindenre, ami ahhoz kell, hogy tökéletes fényképek készüljenek, de közben nem fecserészik feleslegesen. Folyamatosan azt kutatja, hogyan tudná még jobban képre vinni, ami a szeme előtt van. Megmutatni a lényeget, az eredetiséget, a szépséget. És közben ő maga is álmodozik és tervezgeti azokat az alkalmakat, amikor kötöttségek nélkül alkothat.

„A kreatív divatfotózás tökéletes kihívás számomra, abban kiélhetem magam, rettenetesen élvezem az egész folyamatot a tervezéstől az utómunkáig. Minél kreatívabb, minél összetettebb a projekt, annál jobban elemben vagyok közben. Szabadabban alkothatok az ilyen küldetések során, hiszen ilyenkor pontosan azt tehetem, amiért a szakmámba beleszerettem.”